Idézetek az olvasott könyvekből

„Nem mindenki hitt akkoriban a házasságban. Házasságra lépni egyet jelentett azzal, hogy az ember kijelenti, hisz a jövőben és a múltban is – hogy a történelem, a hagyomány és a remény köteléke nem bomlik fel, és fenntartja az embert. De jött a háború, és elrabolta az összes derék fiatalembert, és a hitünket is. Csak a ma maradt, és abba anélkül is belevethette magát az ember, hogy a holnapra gondolt volna, az örökkévalóságról nem is beszélve. Abban, hogy az ember ne gondolkodjon, segített a tengernyi ital, a szokásos bűnök, és kötél is akadt bőven, amire felakaszthatta magát. De néhányan közülünk – a vége felé már csupán maroknyian – mindezek ellenére a házasságra tettünk fel mindent. És szentnek nem igazán éreztem magam, úgy véltem, hogy ami kettőnk között van, az ritka és igaz – hogy biztonságban érezzük magunkat a házasságunkban, amelyet mi építettünk, és nap mint nap tovább építünk.”

„Ott álltunk összekapaszkodva és gyönyörűen, akár két kerti szobor – és több tucat szívdobbanás erejéig a felesége voltam. Már meg is szültem a gyermekeit, biztosan tudtam, hogy hű hozzám, és messze magam mögött hagytam elmém tüskös peremét – azt a helyet, ahol a remény újra fennakad és megsemmisül. Az enyém lehet. Már az enyém is.”

„ - Lehet, hogy nem szívesen hallod ezt – mondta neki Gertrude-, de szerintem áldás volt, hogy mindent elveszítettél. Szükséged volt arra, hogy szabad légy. Hogy elölről kezdd, és valami egészen újat hozz létre.”

„Mégis, nekem hiányoznak a régimódi, tiszteletreméltó emberek, akik szeretnének valamit elérni az életben. Egyszerűen, anélkül, hogy másnak ártanának vele.”

„Ernest egyszer azt mondta, hogy a paradicsom perzsa eredetű szó, és azt jelenti, „fallal körülzárt kert”. Akkor tudtam, hogy érti, milyen fontosak a boldogságunkhoz az egymáshoz tett ígéreteink. Az ember csak akkor lehetett valóban szabad, ha tudta, hol áll a fal, és ezt tiszteletben tartotta. A falaknak nekidőlhettünk, mert léteztek, azért léteztek, mert nekik dőltünk.”

"...apánk boldogsága olyan valódinak és furcsának tűnt számomra, hogy féltem megmoccanni, nehogy elijesszem."

"A boldogság talán egy homokóra, amely nemsokára lepereg a homokszemek lehullanak, elsiklanak egymás mellett. Talán egy lelkiállapot - ahogy Nora Bayes állította a dalban  -, egy ország, amelyet levegőből formáz meg az ember, és azután beletáncol."

"Megváltozott a gravitáció a szobában, ha jelen volt, ő mozgatott mindent."

"- A férfiak azt hallják meg, amit akarnak, a többit pedig kitalálják hozzá."

"De amikor felébredek - írta - a mondatok már ott várnak, és ordítanak, hogy írjam le őket. Egészen bámulatos ez, Tatie. Már látom a végét, és ez valami.”

"Az ötletek jönnek hozzám, és nem fordítva."

"- Mert nem mindig egyszerű tudni, hogyan kell élni."

"A nehéz időszakokban mindig jól ment neki az írás, mintha a fájdalom segített volna neki elérni valamit egészen mélyen önmagában, ami beindította a gépezetet."

"Majd olyan jó, mint amikor a szüzességi fogadalmat tett pápa millióknak szabja meg, gátolhatják-e a fogamzást! Veszett világ!"

"Miért gondolják az emberek, hogy aki "humoros", az nem lehet "komoly"? A világ a józanságot ítéli mélyenjárónak, s a komolyságot a megfontoltsággal cseréli össze!"

"Garp nagy ömlengő volt, barátja a barokkos túlzásoknak, a történetek túlhajszolásának."

"Amikor egy asszony ostobának tartja a férjét, vége a házasságának. Talán egy, talán tíz esztendő múltán válnak szét, talán halálukig együtt maradnak. De, ha azt hiszi, ostoba a férje, többé nem szereti már."

"Egy nőnek, ha feleség akar lenni, meg kell változtatnia a természetét. Meg kell tanulnia, hogy tartsa a száját, nyomja el a vágyait, válogassa meg a gondolatait, és úgy töltse az életét, hogy valaki mást helyez maga elé. A férfit maga elé kell helyeznie, akkor is, ha saját magát vagy a gyermekeit vágyik kiszolgálni. Akkor is a férfi kell, hogy legyen az első, ha az asszony a maga eszével akar ítéletet alkotni. Akkor is, ha neki van igaza. Jó feleségnek lenni annyit jelent, mint vasakarattal rendelkezni, s azt a vasakaratot maga az asszony kovácsolta zablává, amivel megfékezi saját képességeit..."

"Minden embernek a szívében van egy talány, férfiéban, nőében egyaránt. Száz közül egy az, aki a megoldott talányban a saját titkára talált rá. - Ez a századik én vagyok."

"Nincs nagyobb öröm, mint megszabadulni attól, ami a szívünkhöz nőtt! Nagy lépés a szabadság felé!"

"Szabad csak az lehet, aki szeret. A szeretet pedig odaadás és elfogadás egyszerre."

"Olyan nincs, amiről az ember nem tehet."

"Nem érted, hogy mi... minden vagyunk? Minden egyes ember egyszerre lehet minden a föld kerekén, csak merje felismerni és bevallani."

"Téged a meggyőződésed az egyik irányba visz, engem az enyém másikba. És mind a ketten becsületesek vagyunk. Nem arról van szó, hogy az egyik út helyes, a másik meg nem helyes."

"Hiába, az élet véget nem érő, örökös tevékenység."

"A hit az a képesség, hogy az értelmen túl is tudjunk hinni."

"Ne gondolkozzék, fiam! Az érzéseire hallgasson! A lelkétől kérjen tanácsot, nem pedig az eszétől."

„Az írás titka hasonlít az olvasáshoz: az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának…”

„Az ember sohasem azért lesz szomorú, mert a bánat kívülről rátör, hanem mert belülről csinálja. Az érzéseink sohasem kívülről szakadnak ránk, hanem belülről! És belül mindig azt érezzük, amit megengedünk magunknak!”

„Mindenkinek a lelkében van egy táncdal, aminek kottája sincs talán, de az a dal az övé. Abban van a ’boldogsághangja’.”

„-„Utolsó”? Csak annyit jelent, hogy sohase felejtsd el ezt a pillanatot. Amíg közönyösen éled az életedet, gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok. Semmivé olvadnak az események. De amikor azt mondják: „utolsó”, a kép megáll, hirtelen óriásivá növekszik lelkedben a pillanat, és nem felejted el soha. Ha jól élsz, minden pillanatod „utolsó” pillanat lesz. Nagy, piros betűs élmény! Ha valamit „utoljára” látsz, jól megnézed. A lelked lefényképezi, és maradandóvá teszi.

Minden igazi vacsora:utolsó vacsora. Minden igazi tánc: utolsó tánc. Minden igazi beszélgetés utolsó beszélgetés. És minden ölelés utolsó ölelés…”

„- Az „utolsó” csak egy szó… Arra figyelmeztet, hogy gyönyörködj a színes szappanbuborékban-mert szétpattan

Gyönyörködj a kedvesed arcában-mert meghal!

Örvendj az életednek-mert meghalsz te is!

És élvezd a viszontagságos napjaidat, még akkor is, ha zaklatottak és nehezek-mert elmúlnak!

A horizonton lebukó nap korongja minden nap közül a leggyönyörűbb.

„ Nézz meg mielőtt meghalok!” – ezt üzeni a földbe süllyedő, vérző nap, amikor aranyragyogással eltemeti magát a fekete földbe, és a világ sötét lesz.

És elámulsz a grandiózus szépségtől.

Az utolsó azt jelenti, hogy felejthetetlen.”

„Ha boldog tudsz lenni a magányban, ha nem függsz a másiktól és mégis szereted - akkor az aranyszálat követed.”

„Minden érték addig marad fenn, míg élő kapcsolatod van az ősök szellemeivel. Bohócnak lenni azt jelenti, hogy a végtelen lánc szeme vagy!..Ezt a láncot a titok tartja össze! Mi úgy mondjuk a „Bohócok Istene”..Az igazi bohóc szüntelenül kapcsolatban van vele…”

A szellemi hazádtól nem szabad elszakadni, mert úgy jársz, mint a folyó, mely elszakad a forrásától: kiapadsz.”

„A szabadság azt jelenti, hogy az ember önmagától szabad”

„Látod, barátom, máris felismerted az élet egyik legnagyobb igazságát. Minden döntésünk áldozattal jár.”

„Mi a rosszabb, ha nincsenek barátaid, vagy ha rossz barátaid vannak?”

„A másik, nem létező életem tisztább és igazabb, mint az, amit mindennap megélek.”

„Hogy melyik a fontosabb: szeretni vagy szeretve lenni?”

„A tény tagadása azonban nem válasz.”

„...semmiféle tevékenység sem lehet elég megalapozott, ha nem az egyéni érdkeltségben gyökeredzik.”

„...ha a magad feleségét, azt az egyet, akit szeretsz, kiismered, jobban ismered valamennyi nőt, mintha ezrével lett volna dolgod velük.”

„... a szerelem sosem kér bebocsájtást. Egyszerűen, kéretlenül nyit be hozzánk, és elfoglalja életünk szobáját, majd legtöbbször fizettség nélkül távozik, miután felforgatott, összetört bennünk mindent, hol korábban rend és értelem honolt.”

„Látod barátom, máris felismerted az élet egyik legnagyobb igazságát. Minden döntésünk áldozattal jár.”

„Ismét valódi család voltak, egymást ölelő, összetartozó szerettek kicsiny, bensőséges, szent csoportja.”

„Az élet is káros az egészségre. Előbb-utóbb mindenki belehal.”

„ ’Áldott az ember, aki szárnyakat és gyökereket tud adni a fiainak!- mondja egy arab szólás. Kellenek a gyökerek: van egy hely a földön, ahol megszületünk, megtanulunk egy nyelvet és fölfedezzük, hogyan boldogultak őseink a nehézségekkel. Eljön az idő, amikor felelősek leszünk ezért a helyért. Kellenek a szárnyak. Megmutatják nekünk a képzelet végtelen horizontjait, elvisznek minket az álmainkhoz, elvezetnek távoli helyekre. A szárnyak segítenek abban, hogy megismerjük felebarátaink gyökereit, és tőlük is tanuljunk.”

„Érted ezerszer is.”

„Együtt láttuk az első westernünket, a Rio Bravót John Wayne-nel a főszerepben, a kedvenc könyvesboltommal szembeni Moziparkban. Emlékszem, nyaggattuk Babát, vigyen minket Iránba, hogy találkozhassunk John Wane-nel. Baba torka mélyéből egy traktor felbőgő motorával vetekedő erejű nevetés szakadt fel, majd mikor újra képes volt beszélni, elmesélte nekünk, mi is az a szinkronizálás. Haszannal csak hüledeztünk. Meg voltunk döbbenve. John Wayne igazából nem is beszél fársziul, és nem is iráni! Amerikai volt…”

„Te a villám leszel! A dráma! Igen. Figyelj rám, hogy később emlékezz rám: a csodálatosság leszel. Az erő! A végtelenségből kitépődött ember, akinek a művei előtt szédülten és szívszorongva állnak meg az emberek, és azt kérdik majd: Atyaisten, ki ez? Honnét jött? Kitől tanult? És nem tudják megmondani, mert azt, ami lényege, nem tanulhatta senkitől, csak önmagától.”

„A lélekben olyan iszonyú erő lakik, hogy nemcsak ilyen tűzfalat tud fenntartani, hanem egy hegyet is. Egy hegyomlást is. Érted? Nem órákig, de pillanatokig! Talán percekig. Az ember nagy veszedelem idején a lelkével védekezik.”

„Az arc más, ha alulról, s más, ha felülről világítják meg? …Hát akkor mi is az emberi arc?
S egyáltalán, mit jelent a világ?”

”...Az a baj, hogy ha az ember vezér, akkor gondolkodnia kell… a gondolkodás fontos dolog… következményei s eredményei vannak…”

„Az embernek kell valaki, akit szerethet, különben kialszik, mint a gyertyaláng.”

„A világ egyszer már fejreált, és megteheti mégegyszer - ki tudja? Amíg lélegzünk, állandóan takhleszen (megélhetésen) törjük a fejünket magunkért meg a gyerekeinkért. Mit akarhat az Isten? Valamit csak kell akarnia.”

„Nincsen különbség az emberek között. Minden ember meztelenül jön a világra, és az emberek között egyetlen mérték az emberi szív. Az embert nem lehet bőrének színével, avagy nyelvével mérni; az embert nem lehet ruhájával és ékszereivel mérni; az embert nem lehet gazdagságával, avagy szegénységével mérni, egyes-egyedül szívével. Ezért a jó ember jobb, mint a rossz, és az igazság jobb, mint a hamisság…”

„...Úgy tűnt, mintha a vértanúk minden egyes könnycseppjéből új követők támadnának, mintha az aréna minden fájdalomkiáltása ezernyi szívben talált volna visszhangra. A császár vérben gázolt, Róma és az egész pogány világ őrjöngött. Azok pedig, akik belefáradtak a vérontásba és az őrültségekbe, azok, akik úgy érezték, hogy elnyomják őket, azok akik élete a nyomorúság és a nélkülözés láncolatát képezte, a szerencsétlenek és a szorongatottak mind az Ostraniumba siettek és hallgaták a hírt arról az Istenről, aki meghalt a kereszten a bűnös emberiségért. Megtalálván ezt az Istent, akit szerethettek, megtalálták azt is, amit a gonosz világ nem adhatott meg nekik: a boldogságot és a szeretet. És Péter megértette hogy sem a császár sem valamennyi légiója nem képes az élő igazság ellen harcolni, hogy azt sem a könnyek, sem a vér nem irthatják ki a világból hogy közel van már diadalának órája. Azt is megértette hogy miért nem engedte meg neki az Úr, hogy a maga útján haladjon:íme a kevélység, a bűntények a féktelenség meg az erőszakosság ezen városát szemelte ki, hogy innen induljon ki az emberek teste és lelke fölötti világuralom....”